Poétának születni kell
Tisztelt Publikum!
Mindenkinek köszönöm, aki az inaktivitás ellenére látogatja az oldalt. Aki ismer tudja, hogy mostanság megszaporodtak körülöttem a tennivalók és nagyon úgy néz ki, hogy a boldog egyetemi éveknek egyszer és mindenkorra vége. Ez azonban nem feltétlenül rossz, most jön valami más, valami egészen új. Bokros teendőim között a versírásra is kevesebb idő marad, annál inkább termékeny drága testvéröcsém, aki volt oly szíves és megosztotta velünk az alkotásait. Aki fogékony az önkifejezés ilyen típusú igényes formájára, az látogasson el a következő webcímre.
Mindenkinek napsütéses vidám hetet kívánok!
Versenyfutás az idővel
Tisztelt Publikum!
Mindenkitől elnézést a tartósabban postmentes napokért, de stresszes időszakot éltem át a mindenféle határidők miatt, így kevesebb időm jutott az általam jobban preferált dolgokra… Persze ebbe az is közrejátszik, hogy itthon még mindig nincs wireless, amitől a hajam hullik ki, de mindegy…
Mára se készültem valami kreatív posttal, kaptok ide egy frappáns kis történetet arról, hogy mit is tanítanak nekünk a közgázon pénzcsinálás címszó alatt :D
1. Valamikor régen, egy indiai kis faluban egy ember bejelentette a falusiaknak, hogy majmokat vásárol fel, darabját 10$-ért.
2. A falusiak tudták, hogy a környéken sok a majom, elmentek hát az erdőbe összefogdosni őket.
3. Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, mindegyikért kifizette a beígért 10$-t. Ahogy a majmok fogyni kezdtek az erdőben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. Erre az ember bejelentette, hogy 20$-t ad egy majomért. A falusiak fellelkesültek és újra elmentek majmokat fogni.
4. A majmok csakhamar még jobban megfogyatkoztak, a falusiak hazatértek. Az ember 25$-ra emelte az átvételi árat, de már így is nagyon nehéz volt majmot fogni.
5. Erre a férfi közölte, hogy 50$-t ad egy majomért, de sürgősen el kell utaznia egy kis időre, addig egy helyettese fogja őt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat.
6. Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: “Nézzétek ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a főnököm vett tőletek. Eladom nektek darabját 35$-ert, és amikor az emberünk visszatér, eladhatjátok neki 50$-ért.”
7. A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket,és megvették az összes majmot.
8. Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az embert, sem a képviselőjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a környéken, úgy, mint azelőtt.
Nos a tanulság mindenkié: pénzt nem erővel, hanem ésszel kell csinálni :)
Zene és lignitbánya
Mérhetetlen adótan para nyomja a vállamat, úgyhogy holnap mindenki erősen szorítson ha teheti :) Mégse hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, lássuk is a mai napra rendelt adagot!
Még talán elsős koromban, úgy öt éve fedeztem fel magamnak a Strong Deformity nevű formációt és onnantól több mint egy évig le sem került a zenelejátszó eszközeimről. Lássuk miért! Bár a korábbi teljesítményüket nem ismertem, egyetlen albummal (Imaginary Adventures) belopták magukat a szívembe. Számomra a besorolásuk valahova az electroval vegyített rock közelébe esik, szakértők ezzel vitatkoznának. Bár az együttes magyar, angolul prezentálják a dalaikat, de ezt is csak a jobban képzett fülek veszik észre. A szöveg kreatív, a zene magáért beszél, csakúgy mint a bibliográfiájuk.
Ízelítőként:
A csapat történelme egészen 1996-ig nyúlik vissza, amikor még progresszív metállal kényeztették a hallgatót, ez a későbbiekben többek között a frontember váltás miatt változott és könnyedebb vizekre eveztek. 1999-ben már az amerikai Undergrounds Record gondozásában kiadott underground zenei magazin 18. helyére kerül az egyik számuk. 2001-ben az új számokra felfigyel az Anima Sound System, az ő segítségükkel készült új produkció már elég jó a Warner Music Hungary kiadónak, hogy felajánlja a srácoknak kis hazánk legmodernebb stúdióját a hanganyag rögzítésére. Klip is készül, melyet itthon a VIVA, később külföldön az MTV is műsorra tűz és sokáig a toplisták élén állnak.
Sajnos bár a honlapon az a felirat köszönt minket, hogy a banda új lemez kiadására készül, kiadási időnek a 2008-as év van megjelölve, ami némi aggodalmat ad a hozzám hasonló fanoknak, miszerint még jó ideig kell várnunk, hogy új nótákat hallgathassunk a Strong Deformitytől.
Most pedig elég a dumából, jöjjön a zene, a klip alatt pedig némi általam felfedezett érdekességet is megtaláltok! (további hanganyag a honlapon és myspace-n!)
Azt hiszem mindenkinek feltűnt a háttérben mozgó hatalmas valami. Nos egy ideig nekem is csak egy valaminek tűnt, de most hogy újranéztem a klipet eszembe jutott, hogy hol is láttam már. Kedves barátaim! Van valamink ami a legnagyobb a világon! Nem, most nem az egy főre eső multinacionális kiskereskedelmi boltegységek számára gondolok, hanem egy kompakt kotrógépre XD Nem is olyan rég az index.hu oldalait böngészve leltem rá a videóra, ami a monstrum bemutatásával foglalkozik. Aki gondolja 4:57 alatt szintén szerezhet róla pár érdekes infót. Ilyenek:
ára: 8.000.000.000 HUF
súlya: 1400 tonna
kitermelés: óránként 6700 m3 –> 17.000 milliárd év alatt elbontaná a földet (persze ha lenne üzemanyag :D)
20 méter hosszú lánctalp
sebesség: 8 méter/ perc (alig hihető)
ellensúly: 300 tonna vas XD
Ezek után az USA és Kína is tehet egy szívességet, mi nem holmi felhőkarcolókat építünk, meg atombombát gyártunk, hanem képesek lennénk pár száz év alatt szanálni Japánt. Tiszta hidegháború XD
Buzi-e vagy?
A mai kor gyermekei képtelenek elszakadni a virtuális ismerkedéstől és az életben lefagynak, ha valakivel beszélniük kell… számtalanszor hallottuk már ezt a tézist, a pszichológusok biztos sokat csámcsognak rajta, Tomi [aka zsidra] barátomnak köszönhetően most mi is szemügyre vehetjük egy ilyen felettébb “tudományos” kutatás végeredményét. Tehát a kérdés: Miért nincs barátnőd? XD
XDXDXD azt hiszem ehhez nincs hozzáfűzni valóm… NEM VAGYOK ROBOT! XD
Polgárpukkasztás
Természetesen a mai napon se hagyhatlak Titeket zene nélkül, főleg miután alaposabban utána néztem a Rammstein nem is olyan régiben megjelent Liebe ist für alle da c. albumának. A prűdebb beállítottságú németek megint kaptak egy nagyobb tökönrúgást az alapból extrém megjelenésű és felfogású együttestől. Nézzük sorjában a főleg gyerekes anyákat irritáló újdonságokat:
ad1, a lemezen szereplő Pussy c. szám klipje tulajdonképpen egy rövid pornófilmmel is felér. Bár az elején kevés benne a szexuális elem, a végére minden előbukkan, amire egy pornófilm kapcsán számíthat az ember. A videót egyébként már a youtube is kitagadta, hivatkozva a pornó ellenes felfogásukra, de még a Rammstein hivatalos oldalán is először nyilatkoznunk kell a nagykorúságról, hogy láthassuk a fenőtt tartalmakat :)
ad2, akinek ez nem volna elég, megrendelheti az album újonnan megjelent díszdobozos verzióját, amely sok apró és kevésbé apró meglepetéssel szolgál. A csomagoláson belül ugyanis egy teljes felszerelést találunk szexuális segédeszközökből (lásd: különböző mérertű műbrokik, bilincs síkosító stb.)
Arról ugyan még nincs megegyezés, hogy a leforgatott klipeket mikor és mely zenei adók sugározzák majd, de jól mutatja az eset fifikáját, hogy a nagy premierre egy amatőr pornócsatornán került sor XD
Időközben sikerült egy még nem bannolt, ám erősen cenzúrázott verziójú vidit találnom a tube-on, úgyhogy azt beteszem ide, de felhívnám a 18 évnél kevesebbet betöltött kispajtások figyelmét, hogy amennyiben megnézed ezt a videót este álmodban egy krokodil leharapja a kukidat! A lányok meg úgyis korán érnek XD
Akinek pedig nem volt elég a minőség, vagy élvezné még a szövegeket, az folytassa a hallgatózást itt!
Összegzésként: “Világ proletárjai, közösüljetek!”
EKF – 2010 – Pécs
Mint ahogyan azt bizonyára már sokan hallották, 2010-ben két másik európai város mellett Pécs Európa kultúrális fővárosa. Mindez sok változást hozott a város életébe ide értve a rengeteg uniós és állami támogatást az ún. kulcsprojektek kivitelezésére, melyek közt szerepel 70 köztér felújítása, egy hatalmas konferencia és koncertterem, egy központi könyvtár és még sorolhatnám. Járulékos hozadékként végre Pécsre is elér lassan az autópálya (M6), de a fent említett projektekhez hasonlóan még ez sem készült el. Újabb nagyszerű példát kaptunk tehát arra, hogy hogyan lehet több évnyi felkészülési időt vitákkal, felesleges(nek tűnő) kutatásokkal, vezetőségi váltásokkal elhúzni és a finisben a megmaradt pénzből valami értékelhetőt kihozni. Mert lesz érték, lesz értékelhető és értékteremtő változás, csak nem a kezdetre.
Ugyanis a mai napon hivatalosan is megnyitják az amúgy még csak ~80%-ig kész Széchenyi téren az EKF pécsi évét. Aki nem tud ott lenni de kíváncsi például Pécs város történelmére, amit 400 táncos prezentál, az nyomon követheti az eseményeket az m1 adásán ma 18:00-tól. Ha nincs TV-d az se baj, a neten élőben ingyen megtekintheted az adást a http://videotar.mtv.hu/Videok/2007/04/13/23/m1.aspx címen. (bocsi a linkelést még gyakorolnom kell :)
Aki pedig kíváncsi arra, hogy mivel is tud városunk szolgálni a kultúrára éhes európai polgároknak, az látogasson el a http://www.pecs2010.hu/ oldalra!
A program célja végső soron nem ez az egy év és annak programjai, hanem az, hogy ez a sokszínű, sokat látott város beleivódjon az európai emberek tudatába és hosszú távon többoldalú fejlődést gerjesszen a város életében. Én mindezzel egyetértek, kívánom Pécsnek, hogy bizonyítani tudjon, Téged pedig, Kedves Olvasóm szeretettel várunk itt Dél-Magyarország mediterrán hangulatú városában! :)
Erős kezdés
Tisztelt publikum!
Köszönöm mindenkinek a nagy érdeklődést, úgy látszik kíváncsiak vagytok rám, ezért nem hagylak titeket post nélkül. Így a mai nap kezdetén (igen, endi csak most kelt) vegyük elő az informatikai társadalom talán leggyakrabban emlegetett és/vagy használt fogalmút a google-t. Tegnap pár órával a blog újjáélesztése után rákerestem a címre és a következőt dobta a gép:
(kattints rá a nagyobb képért)
Számomra továbbra is felfoghatatlan ez az egész, hogy milyen gépek alkalmasak arra, hogy folyamatosan pásztázzák a netet, kapásból rögzítve az új adatokat, hogy szinte a felkerülés után már keresési eredményként dobhassák ki. És bizony a whitestreet kifejezés első találatát olvasod most te is kedves érdeklődő :)
A statisztikáknál maradva nagyon büszke vagyok a kezdetekre, ugyanis mindössze három fórumon (msn, iwiw, facebook) hirdettem meg az újraindításról szóló linkeket és mégis a következők történetek:
Mondhatni kiugró sikerünk van :) Jah és látom ám azt is, hogy hányan jöttek iwiw-ről és hányan facebook-ról, úgyhogy majd egyszer ilyet is mutatok :)
Még egyszer köszi mindenkinek, a nap folyamán jövök még érdekességekkel, addig próbálja mindenki kibogozni a ködfelhőből a TV tornyot Pécsett :D jó móka
múziká
A mai utolsó ellógható perceket feláldozom ennek a postnak az oltárán, ami szóljon a kedvenc témámról, a zenéről. Az utóbbi időben a korábbiaknál is jobban igyekszem kiterjeszteni ismereteimet a zenei műfajok minden területén, aminek okán hajlandó vagyok blogokat, meg honlapokat bújni órákon át, ugyanis nagyon elegem van már a magyar médiumok által lekommunikált mainstream szarból (tisztelet a kivételnek persze) plusz a gépen található összes zene is félrerakásért könyörög. Nos nézzük az elmúlt idők talán legmeghatározóbb (újra)felfedezéseit!
Aki nyomon követi a tevékenységem fészbúkon nem sok újdonságot fog látni, ugyanis a kis okos össze van kötve a jútyúbommal, így az összes ismerősöm abban a pillanatban értesül róla, hogy felvettem kedvencek közé valamit, ahogy rákattintottam a kis szívecskére, de azért mégis…
No1. Az elpeshedős éjszakák múzsájaként, vagy csak a megfelelő háttérzaj biztosítására is kiválóan szolgál Yukimi Nagano Hird c. szerzeménye. Ahogy ő is mondja: It’s all right…
No2. Az előző ellentéteként felvonultatható, adrenalinpumpa deekline and wizard – baila baila screwface & ctrl-z remix címet viselő szerintem állat feldolgozása. Különös hasznát veszem reggeli készülődéskor, vagy ha bármilyen okból kicsit pörgetnem kell magam.
No3. Mindenkinek kellenek azok a pillanatok, amikor egyedül marad magával és megpróbálja letisztázni, hogy mi miért is történik körülötte, hányadán áll a vele kapcsolatot tartó emberekkel stb. Magyarán kell, hogy gondolkodjunk, és ehhez nem is tudnék elképzelni jobb háttérzenét, mint Dj Vinroc Two c. szerzeményét. Elvisz a gondolatiság világába, megnyugtat és feléleszti az elme legmélyebb zugait.
No4. A következő műremekért köszönet illeti tyb barátomat, nélküle ugyanis sosem találtam volna rá a magát csak Everyday Normal Guy-nak tartó hapsikámra és az ő hmm “művészetére”. Angolul kicsit értőknek ajánlva az átlagos ember paródiája rapben! Kiváló! :) -ui. azért itt is elkövették a mindenről minden bőrt lehúzni témát, akit érdekel van folytatás is a youtube-on muthafacka’ :D
No5. Ezért a felfedezésért különösen hálás vagyok (köszönet Fülesnek), ugyanis nagyszerűen simul a mostani hangulatomhoz. Kicsit utána járva kiderült, hogy a manapság nagy népszerűségnek örvendő Twilight c. film egyik betétdalát adó együttesről van szó. Nos, azt a filmet úgy gondolom elvből nem nézem meg, mégis örömmel osztom meg veletek a Blue Fundation zenéjét, legyen mondjuk az Enemy, nekem ez a kedvenc jelenleg.
No6. Következzék az előző vizsgaidőszak meghatározó zenéjének (thx Lackának) acapella feldolgozása. Érdekes próbálkozás, ugyanis az eredeti szám sem sokkal több, mint acapella, de azért sikerült valami újat mutatni a srácoknak. Hölgyeim és uraim Imogen Heap – Hide and Seek a capella. Fogyasszák egészséggel!
No7. Sokáig barátkoztam ezzel a zenével, aztán gyorsan rájöttem, hogy imádom! A következő élethelyzetet kell hozzá agyban lekreálni: nagy mező, enyhe szél, esetleg kellemes társaság, vagy egy sál cigaretta, hanyatt fekvés. Totális relax :) Szóljon a Bonobo-tól a Flutter (egy kis plusz info: a bonobo az utolsóként felfedezett emberszabású majomfaj)
No8. Tudom, hogy már kevésbé új, de nekem mégis hatalmas örömöt jelentett, hogy a Prodigy visszatért az anyaméhbe, a kezdetekhez, ahhoz amit mindig is vártunk tőlük. Az új album istenállatcsászár lett és nem tudom elképzelni, hogy van olyan ember, aki meg tudja állni, hogy ne kezdjen el ugrálni rá. Különösen a magamfajta dohányos népeknek ajánlom klippel együtt a Warrior’s dance címet viselő slágert, elég tanulságos az üzenet (nem csak dohányosoknak… ;)
No9. Úgy döntöttem akkor már top 10 lesz ebből, úgyhogy jöjjön még két szám. A most következő azért jó, mert egyszerűen jó. Őszinte, giccsmentes Road muzsika. Nem is írok ide mást. Kötelező meghallgatni! Eredeti, lassabb teljes vörzsön szintén youtube-on.
No10. Így a végén azért szólnék, hogy a számok nem kedveltség szerint lettek sorba állítva, hanem csak így jutottak eszembe. A végére egy szomorkásabb magyar műremek jutott. Van úgy, hogy az ember életéből egyszer csak kisétál egy olyan ember, akiről úgy gondolta, hogy mindig mellette lesz, még ha sejthető is volt, hogy ez nem lehet is így. Az elmúlásról, az igaz barátságról, közös élményekről és az elválásról szól a Punany Massife Elveszett barátság című száma. Legyen mára ez az utolsó.
no mára ennyi :)
aDOTAn
Mielőtt kocka barátaim félreértenék a dolgot (kinek nem inge nem veszi ugye magára) nem a népszerű DOTA all stars nevű csodajátékról lesz itt szó, sokkal inkább a mostanság mindennapjaimat kitöltő mélységes szenvedésemet szeretném kicsit reprezentálni nektek. Január 12-én ugyanis újra nekifutok az Adótan c. csodakurzus számonkérésének, aminek okán -tanulva a korábbiakból- egy jó ideje ez a témakör áll tanulmányaim középpontjában. A közgazdaságtanban kevésbé jártas elvtársaknak csak egy kis ízelítő! A kedvenc definícióm, amit mára betéve tudok:
Kedvezményezett átalakulás
Olyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválást és a részleges átalakulást), amelyben jogelődként és jogutódként is csak társaság vesz részt, ha
a) A jogügylet révén a jogelőd tagjai legfeljebb a jogutód által az átalakulás keretében kibocsátott részvények, üzletrészek együttes névértékének 10%-ának megfelelő pénzeszközt szereznek, valamint
b) Szétválás, részleges átalakulás esetén a jogelőd tagjai, részvényesei arányos részesedést szereznek a jogutódokban
c) Az egyszemélyes társaság egyedüli tagja olvad be
… és akkor ez csak egy csepp a tengerben :D Nos komolyan, tanulja akit érdekel, én magas ívből leszarom az ilyesmit, úgyhogy kérem a kettesem :D az orvosis és egyéb tanulógépek kommntjeire nem vok kíváncsi :D
Mindenkinek sikeres vizsgákat…
Új évtized, hatodik szilveszter
Az utóbbi idők legmeghatározóbb eseménye kicsiny közösségünket tekintve az immáron hatodik alkalommal megrendezésre került szilveszteri pártidömping RPG László barátoméknál, akiknek ezúton is nagy köszönet minden alkalomért. Rövid szöveges és képes ismertető:
location: Baja City
theme: music
~30 people
NEM CSAK welcome drink :D
Két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik, hogy idén először adtunk témát is az összejövetelnek, mégpedig a zenei stílusok, és azok jellemző öltözékei. Ennek apropóján mindenki szíve szerint választott egy hozzá közel, vagy nem olyan közel álló stílust és adva a kreativitásnak egy nagy fenékberúgást, jól be is öltözöhetett ennek megfelelően. Jómagam először a vájtszenzésönös technos arcot tartottam egyedül kivitelezhetőnek az otthoni ruhatár szűkösségét tekintve, de mivel az egyetlen fehér nadrág anyu kórházi cucca volt, inkább lemondtam a dologról :) újabb köszönet illeti Denis barátunkat, aki nem sajnálta tőlünk a jobbnál jobb hamisítatlan rapper cuccokat, így igazán hitelesek lehettünk :) Képet lejjebb találsz :)
A másik kiemelkedő dolog, ami ha lehet az én szívemhez még közelebb áll, hogy 2009. december 31-én első alkalommal kiosztásra került a rólam elnevezett endíj :D Köszönet Timinek a szobor elkészítéséért! Aki nem ismerné a kompetisönt, a díjat az viheti haza és teheti a vitrinébe egy évre, aki az év legrosszabb viccével tud előállni (azt hiszem mindenki érti, miért lett rólam elnevezve a díj… :D) Ez úton is gratulálok az idei győztesnek, Editnek!
képünkön endi az alkalmi rapper
idén is sokan voltunk :)
Kiolvasztás
Tisztelt Publikum!
A vizsgaidőszak fáradalmai illetve a tanulás kényszere alóli kibúvás lehetősége miatt úgy döntöttem, hogy újra valami maradandót ordítok ebbe a nagyszerű bináris világba. Reményeim szerint rendszeresen lesz mit megosztanom veletek, illetve tervezek egy 0/24-es live webcam adást, ahol az érdeklődők megtekinthetik, ahogyan tanulok :D
Persze már látom előre a kommenteket többek közt Lackától, hogy azért nem úgy van az, meg Warcraft is volt, ezeket előre is kikérem magamnak, én egész nap tanulok XD
Nos a lényegi tartalom a következő post-tól következik, addig is kíméljen mindenkit az élet az adótantól!
da szerző
Sport-o-lock
Beijing 2008 szellemében a sportnak szenteltük a hétvégét, és ha már itt tartunk hajrá fiúk-lányok, hajrá Magyarország! A hétvégi “házi olimpia”-n a következő sportágakban lehetett indulni: billiárd, fúszbáll, fallabda (squash)–> ha valaki tudja mi a különbség, vagy van-e egyáltalán örülnék ha megkommentelné :), illetve akadt még egy poker party is.
Általában úgy vagyok a játékokkal, hogy ha már rég nem játszottam, akkor nagyon megy az első alkalommal. Nos ez megint bejött, öcsivel egy óra alatt öt meccset toltunk kedvenc billiárdozós helyünkön, ahol is nehéz küzdelemben 3-2-es győzelmet sikerült aratni. Néha már kicsit megnéztek minket, mert percenként ment a húúúú-zás meg a “nem hiszem el” :D mindenesetre valamilyen kedvező szeleknek köszönhetően úgy játszottunk mint két profi (lásd: 4-5 golyó sorozatban lyukba stb.)
A következő ág az esti fedett kispályás focimeccs, ahol is egy 4 vs 5-ös elosztás mellett is sikerült iskoláznunk a gyurmák csapatát (bocsi öcsi, de ez kihagyhatatlan volt :) viszont itt is elkelt volna egy videókamera, ugyanis volt látványosság… és ez alatt nem csak a lehelletfinom cseleket, a hatalmas bőröket, az egy pillanatra üressé váló kapuba hat emberen keresztül betalálást értem, hanem a hatalmas eséseket, ütközéseket is. Természetesen a legtöbben benne voltam :D Köszönhetően kedves Kurityák barátunknak, kétszer fogtam padlót koccanás után… az elsőből még felkeltem, másodszorra sikerült a bokámra esnem és jöhetett a negyed órás szünet. Kívülről állítólag rossz volt nézni ahogy lepattanok a srácról… Hát belülről inkább csak fájdalmas volt, mint látványos, mert csak annyit éreztem, hogy csatt-repülés-csatt… Nah de itt még nem lehet vége, egy óra játék után lecseréltetem magam a kapuból, kimegyek támadót játszani… ROSSZ ötlet volt :D Letámadom öcsit, aki egyedül veszi át a labdát a saját térfelén, majd mikor meghallja, hogy dobogok felé megfordul és elereszt egy hirtelent, ami éppen arcon talál, megrepesztve két helyen a számat, illetve szerintem az orromat is :D Amire nem is emlékszem -és nem is igazán értettem, hogy miért és hogyan- de öcsi fetreng a földön… Kicsit pofátlan dolognak tartottam, hogy ő rúg le és még ki is parodizál :D de később kiderült, hogy sikerült páros lábbal a térdébe esnem az említett pofánrúgás után… mégis VAN igazság :D
A hétfő délutáni szám: fallabda. Négy harcos (Laci Tesóka, Lizu, Zsó és szerény személyem, illetve öcsi, aki ülve aludt el a “nézőtéren”) , egy pálya, cserélt párok és játékostársak, nagy futamok, gyorsan tanuló ellenfelek, erőteljes izomláz, pontos eredmény hiányában mindnégyen nyertünk ;)
Hétfő este: az elme harca: póker. Az egyik legjobban kedvelt számom :D Nem csak azért, mert sokat kell gondolkozni, nem kell mozogni, és még a szerencse is nagy mértékben közrejátszik, hanem azért is, mert jól összehozza az embereket. A szokásos banda plusz két fő, egy nagyszerű nyolcas a texas holdem szerelmeseiből. Volt minden ami egy jó partyhoz kell, korai nagy bemondások, sokszor boruló mérleg, nah meg Csuri hatalmas makkjai, végül headsup-ban Encivel tisztességes második helyezés kicsit több, mint három óra játék után.
Ennyi volt a hosszú hétvége, legalábbis a sporteredmények, a többit már úgyse olvasnátok el, szóval inkább hagyom is :) Borsó mindenkivel! :D
ui.: nézzetek Olimpiáááát (egy tipp a dolgozó sorstársaknak, vagy a későn kelőknek: minden nap végén az mtv.hu főoldalán linkelve a napi összefoglaló kb 2 órában, hasznos időtartam kb 30 perc, a többi tekerhető, és mégis lehet tájékozódni :) Jó drukkolást!
Szpík dö hángériön repper
Először is szeretnék mindenkitől elnézést kérni a következő vidóért, de aki ismeri az eredeti számot annak még viccesebb lesz :D Egyszerűen nem tudtam kihagyni :D
SZTÁP DÖ VÓR! :D:D
D&B
Dob és basszus… Zeneileg nem túl sok jót ígér az irányzat neve, hacsak nem a két hagszer világszínvonalú képviselőiről beszélünk. De a D&B sokkal több, mint amit a neve sejtet. Szavakba önteni nehéz, amit érzek az szabadság, öröm, tánckényszer :)
Hallgassátok szeretettel egyik MR2-s kedvencem, Badmarsh & Shri Get up című számát! (Laci Tesókám neked külön küldöm;)
Lavjaman! Hangszórókat fel!!!
Képes beszámolónkat látják
A bajai halászléfőző pécsi delegációja:
Felső sor (balról jobbra): Kovax, Tütü, Zoli
“Alsó sor”: Zsoltee ( ha jól emlékszem a hetedik tányér után:)
Laci brátomat már nagyon várjuk haza a messzi Ámérikából! Laci fúúúújd, fúúúúújd! :D
A két műanyag széllovag: Palika (piros) és Béla (zöld)
Végül egy kép arról, hogy milyen jólesik egy sör meló után :) -benézős fej- :D:D:D
Nagy levegő éééés merülés
Hát ez az idő is elkövetkezett, a wordpress-re lehet bejegyzést írni :) Mivel naplót nem vezetek (ugyanis ez szolgált volna vmi olyasminek) ezért sok élmény, érzés most a feledés homályába vész, maradjunk a közelmúlt eseményeinél.
Azt mondják az egyetem a belépő a nagybetűs életbe, meg az önállóságba, hát nekem sikerült tényleg korán belemerülni, bár ha jól végiggondolom, életem egyik legjobb döntése volt, hogy felvételiztem ehhez a céghez. Olyan, mint maga az élet. Eleinte nehéz, kell a segítség, aztán szépen lassan beleszokik az ember, meglátja az apróbb dolgokat is, és örül, amikor közelít egy bizonyos szinthez amit kitűzött magának. Persze megannyi mélypont és lemondás is a velejárója, de mit is érnek azok a dolgok, amik maguktól jönnek, anélkül, hogy dolgoznánk értük… tudnék mesélni
Nos ilyen lelkesedéssel az egész nyaramat az új pécsi rezidencián töltöttem tökegyedül, ami azért nem a legjobb dolog, ráadásul sokminden elég keszekuszán alakult az életemben, így nem csoda ha nem igazán élveztem ezt a “hosszú szabadságot”. De minden rosszban van vmi jó, vagy ahogy a kapitány mondaná mindig vedd észre a pozitív jelet :) Egy igencsak nagy véletlen következtében egy csomó új jóbarátot szereztem. Furcsa dolog, hogy az ember -nemhogy én- mennyire igényli a megfelelő szocializációt, a társaságot, vagy akár az igazi szerelmeket :)
A főnök mindig azt mondja, hogy ahhoz, hogy elérjünk valamit kellenek célok, amikért küzdünk, hogy megszerezzük őket. Természetesen ők ezt anyagi értelemben értik elsősorban, de ugyanígy van minden mással. Kellenek dolgok, személyek, amikért vagy akikért az ember rajonghat, amiket szerethet és amikért küzdhet. Anyagi célja mindenkinek van, hiszen a közgázon is azt tanítják, hogy az emberi szükséglet végtelen és teljes mértékben soha ki nem elégíthető. De mi történik velünk, ha csak ezekre koncentrálunk, vagy másra már nem is marad időnk. Amikor elmegyünk egy apró szépség mellett anélkül, hogy örülni tudnánk neki, vagy ami a legrosszabb, hogy elfelejtünk szeretni. Kicsit közhelyesre sikerül ez így lassan, pedig nem annak szántam, ezeket mind-mind átéltem az utóbbi időkben, és senkinek sem kívánom, még a legrosszabb ellenségemnek se (ha van ilyen egyáltalán :)
Mégis érdekes, hogy egyetlen apró dolog, néhány szó, pár lépés és egy kis bátorság milyen gyorsan ki tudja mozdítani az embert ebből az állapotból. És igen, nekem is jutott egy ilyen lehelletnyi remény, amiért végtelenül hálás vagyok. Visszakaptam tőle azt, ami korábban mindig is mozgatott, konkrétan az életem :)
Most pedig, hogy minden feltétel adott ahhoz, hogy egész nap mosolyogva járjak (ajánlom mindenkinek, jó érzés:) veszek egy nagy levegőt, bent tartom és irány a mély, merüljünk el az életben…
whitestreet
Csak próbaképp
Mivel jónéhány hónapja nem tudtam írni a blogba, mivel nem volt hajlandó feltölteni, teszek egy utolsó próbálkozást. Ha ezt olvassátok, akkor örömujjongás, mert jönnek az új bejegyzések…
Mosolyogj a világra és az visszamosolyog rád… Milyen igaz :D A napokban már direkt kipróbáltam, hogy hat-e ez a mondás, és azt kell mondjam eredményes :D Lehet, hogy csak szelektívebbé válik az ember látása, de akárhányszor erre gondoltam vagy történt valami vicces, vagy egy olyan csókát láttam meg az utcán, akinek mindössze a járásán három hétig hasfájósan tudnék röhögni. Ilyenkor mindig úgy érzem, mégiscsak igazságos az élet… amilyen bénaságot nem tesz belém, azt beleplántálja másokba :D Viccet félretéve elég komoly időszak végét zárom ezzel a bejegyzéssel. Gondolok itt a munkahelyi havi zárásra, amire nagyonis büszkék vagyunk -megjegyzem joggal-, mert Európa eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta az irodánk :) Ez persze olyan “negatívumokat” is magával hordoz, hogy “most már nem adhatjuk alább gyerekek” illetve a “büszke vagyok rátok, de hol volt a társaság fele pénteken a szokásos találkáról stb.” Viszont ha ezeket kicsit félretesszük, akkor igazán megérdemlünk egy kis tapsot, szóval TAPS, OVÁCIÓ, KITÖRŐ UJJONGÁS minden nyakkendősnek! :D Ezzel párhuzamosan az önbizalmam is visszatért, így senki se csodálkozzon, ha következőre csak oldalazva fér be az arcom a bejárati ajtón :D Illetve itt jegyezném meg, hogy -bár nem innék előre a medve nővére- de vasárnap újra arra kell, hogy ébredjek, hogy igenis gyorsan eltellik 365 nap, és már messze van az a buli, ahol a “nem csak a húszéveseké a vilá”g c. förmedvényt énekeltük… Ez van, egyszer mindenki megöregszik, hiába a sok ránctalanító, rajtam is fog az idő foga, bár a személyes plasztikai sebészem javasolt egy mindössze kétmilliós beavatkozást, ami garantáltan kisimítja a ráncokat, és még mellékhatása sincs. Az eljárás lényege, hogy Ő átutal az ÉN számlámra 2.000.000 Ft-ot, cserébe Én nem mondom el a feleségének mit csinált az asszisztenssel múlt héten a műtőben :D Ez igazán hatásos ránctalanítás :D Végezetül ígéretet teszek, hogy amennyiben legalább egy hozzászólás lesz ehhez a bejegyzéshez (ergo van még olyan kitartó őrült, aki olvassa a blogot), akkor sűrűbben fogok ide írkálni. Sajna vers még mindig otthon, szóval csak hétvégén várható, de addigra mindenképp! Addig is mindenkinek üzenem, hogy: “Óóvéz lúk on dö brájt sájd of lájf!” whitestreet
Arrears
Bizony bizony rengeteg elmaradásom van, többek között az, hogy iderittyentsek valamit nektek. Ha mindent elmesélnék ami velem történt -főleg a sajátos ömlengős soha véget nem érő stílusomban- akkor jövő hétig itt ülnék a gép előtt. Valamint azt is megígérem, hogy nem kezdek több bejegyzést ilyen dumával. :D
Olyan vagyok mostanság, mintha két pólusom lenne. Az egyik az a tipikus álmodozós majdelolvadok olyan jókedvem van és minden szép, történjék bármi. A másikat biztosan többen ismerik, ez a tipikus magyar depresszív hajlam, amikor még egy jó sör sem tud feldobni :D igen, mi férfiak ebben mérjük a jókedvet :D Szóval egyszer ez, egyszer az. Hogy melyik énem bukik ki belőlem nagymértékben befolyásolják olyan tényezők, mint az időjárás, az emberek, akikkel találkozom, a dolgok amiket csinálok, színek, illatok stb. Néha elég pár pillanat, egy pillantás, egy szempár, vagy egy mosoly, és elmúlik minden fekete felhő. Szerintem ezek teszik elviselhetővé a mindennapok szürke vontatottságát. Kell valami, vagy valaki, amit vagy akit érdemes folyton lesni, kutatni, hátha rátalálsz. Ez nem friss dolog nálam, korábban mindig volt egy ilyen mentsváram. Megnyugtat, elcsendesít, mégis felfűt, ezresére növeli a pulzusom, összehúzza a gyomrom. Egyesek szerelemnek hívják, amivel én nem feltétlenül értek egyet, maradjunk annyiban, hogy kellemes. :) Az utóbbi időben -ha nem is sokáig- de kiveszett belőlem ez a valami. Egyszerűen elfelejtettem, hogy milyen. Kerestem, hogy miért vagyok boldogtalan, miért nem lelem örömöm olyan dolgokban, amiket egyébként imádok, aztán ahogy újra megláttam, visszatért belém az élet. Soha nem gondoltam, hogy egy számomra szinte ismeretlen ember ekkora hatással lesz rám, és megmagyarázni sem tudom, mitől alakul ki, és miért tart ilyen sokáig egy ilyen érzés. Sok-sok kapcsolatot ápolok -pontosabban igyekszek ápolni- emberek százaival találkozok, ismeretlenekkel, jóbarátokkal, mégis van EGY valaki, egyetlen ember, aki képes kihozni belőlem ezt az érzést. Sosem mondtam neki, talán nem is szükséges, hogy tudja, mindenesetre örökké hálás leszek neki ezért. :)
Nem megy ma ez az írás dolog, nem tudom kifejezni magam úgy ahogy akarom, nem is fogom tudni, ugyanis nem erre születtem, de most a befejezést Rátok bízom, nah meg azt is, hogy végiggondoljátok Nektek mi, vagy ki is az, aki a fenti témáról először eszetekbe jutott. TUDOM, hogy mindenkinek van ilyen,magadban nem kell elhallgatni. :)
Sajnos verssel ma nem szolgálhatok, mert a másik gépen maradtak, pedig most a személyes kedvencem következne a múltkor elindított sorozat méltó folytatásaként, de bármennyire is szeretem nem tudom fejből, így várnotok kell, amíg hozzájutok :) Addig is minden jót!
whitestreet
FrightenI.N.G.
Kedves Olvasóközönség! -tök vicces, hogy azt hiszem van ilyen…-
Hosszabb szünet után újfent jelentkezem. Elég szaladgálós lett a hétvége is, de eljutottam végre ide is :) Először is örömmel jelentem (ez főleg nekem jelent különös boldogságot), hogy a mai blogbejegyzést már a vadiúj laptopomon írogatom -extramegahipeszuperultrapuszi és köszönet érte drága nővérkémnek, hogy annyit segített :)-
Lássuk is szépen sorban mi minden történt velem mostanság. Nem véletlenül lett az a címe a bejegyzésnek, ami… A hétvégén kicsiny városkánk utcáit járva rá kellett jönnünk, hogy ilyenkor feltűnően magas a rendőkoncentráció. Még akkor is ha mi békés polgárok vagyunk, és ők csak ránk vigyáznak, kissé zavaró, hogy több rendőr mászkál körülötted, mint bulizni kívánó fiatal. Az emberben előjön egy ilyen tudatalatti félelem, hogy most biztos valami rossz fog történni, vagy nem is tudom. Mindig is óckodtam a polisztól -:)- de még nem sikerült igazoltatniuk öt év alatt. Nah de végülis túléltük, jártunk hajókázni a szigetben, mert már rég nem voltunk és hiányzott, meg csocsó az oldtimesparty kezdete előtt…
Most OK, hogy Csabival szarrávertünk mindenkit, de én ezt a népet egyszerűen nem bírom elviselni…. hogyan tudnak nők ötven körül így öltözködni, amikor ha 20 lenne se állna rajta jól, de azért ő kiteszi a kis lógósokat, hátha rácuppan az a helyes kis göndörhajú, aki ötösbéemvével érkezett… Jó, hogy van nekik is hova menni, de most már én is tudom, hogy ahol ők vannak, ott én a közeljövőben nem :D
Jah mielőtt elfelejteném a Verssarok ma elmarad, mert még nem sikerült átplántálnom a sok kis okosságom a laptopra, szóval verset csak holnap kaptok, de ígérem, hogy nagyot fog szólni :) Kicsit pazarlás ekkora látogottsági szám mellett elszórni a legjobb dolgait az embernek, de nem baj, mert mindenkinek annyira fog tetszeni ez az egész, hogy visszanéz majd az archivumban minden egyes hónapot :D:D:D
Visszakanyarodva a komolykodáshoz, szeretnék kiírni egy röpke pályázatot a Kedves Olvasók között, amelyben is várom legérdekesebb álmaitok történetét, sztoriját, hangultatát leíró elbeszéléseteket :) VAGY amennyiben tudtok valami olyasmiről, hogy miért álmodik valaki minden este, mi határozza meg azt, hogy mit álmodunk stb. akkor erről is szívesen hallanék. Mindkettő jöhet comment-be, vagy a burany.endre@gmail.com e-mail címre. Minden résztvevőnek előre köszönöm a hozzájárulást, a győztes sztori -természetesen jóváhagyás után- bejegyzésként kikerül a blogba onnan pedig már csak 98643267492 lépés a világsiker) :D
Lassan elfogy a mára szánt korsó söröcském is, úgyhogy én is elfolyok a fürdőbe, majd hunyni… Mindenkinek nagyon szép és eredményes hetet kíván:
whitestreet
ui.: befejezésként eszembe jutott egy vicc, amit tegnap mesélt Benya:
Apuka leküldi a progmatos fiát a boltba, hogy hozzon tejet ÉS kenyeret. Visszajön a gyerek, de nincs nála semmi. Megkérdezi az apja:
- “Fiam, miért nem hoztál semmit?” Mire a fiú:
-NEM VOLT TEJ! :D:D:D:D:D
Aki érti érti, aki meg nem az NOOB :D
Életem verse
Hosszú bejegyzéshez hosszú vers dukál, ezért döntöttem ezen szerzeményem mellett :) Valamint a mai napon elindítok egy olyan verssorozatot, amelyhez múzsaként egy számomra nagyon kedves leányzó szolgált, akit sajnos nem sikerült jobban megismernem. Az Életem verse az én kategorizálásom szerint szabadvers. Leültem és kiírtam magamból azt a fájdalmat és csalódást, amit akkor éreztem, nem csak a szerelem miatt. A címét nem onnan kapta, hogy ez lenne életem legjobb verse -bár a jobbak között tartom számon- hanem onnan, hogy hűen tükrözte akkori érzéseim, amik kitöltötték az életemet. Megvallom egy ideig nem szerettem elővenni, és elolvasni, mert mindig elszomorított, de a végére minden esetben eljutottam odáig, hogy akármi is történt, életem egyik legmeghatározóbb és talán eddigi legszebb érzése volt ez. Nemhiába lettek a hozzá írt verseim a legjobbak :) Fogadjátok tehát szeretettel S.I.-hez írt darabjaimat az elkövetkező néhány napban. :)
Életem verse
A szerelem fáj, mondd, miért kell őt minden nap látni, megcsodálni, utána vágyni, mint madár a langyos örvényben szálldogálni, s közben elméd motyog a fejedben valamit, ne nézd, tudod, hogy te nem is lehetnél itt, de csitt, halgass elmém nem érdekel az észérv, meghalok, megveszek ezért a tüneményért.
Lágy, és nőies, még akkor is, ha nem látod rajta, kedves és szelíd, olyan magamfajta. De nem, mert több van benne. Tartás, jókedv s szépség ezerszerte, amerre csak szem ellát. Puha rózsaszínben úszik az utcán, talpa lilán kopog, s kockás hátára kék táskát vetve dolga után kocog. Messziről, ohh miért csak ily messziről nézhetem, hogyan viszi el a lelkem, s életem?
Nem tagadom, szeretem, bár soha el nem mondhatom, s ha létezett már közöttem és nő között vonzalom, mi is volt ehhez képest. Ez epekedés, talán e szó rá a válasz, ha keresel rá szót, talán most megtaláltad, de még annál is több, odaadás, figyelem és gyötrelem. Mindvégig elkísér, akkor is, ha fáj, nem enged, magához húz, bűvkörébe zár. Fogoly vagyok, mint rab madár, kalitkám a tudás háza, ahol ő is megfordul, szemét, figyelmét kitárva, s számokat bűvöl, de még azt is kecsesen, keze csak úgy szalad a billentyűzeten, és kész, máris kész, és helyes a válasz, de szeretnék én is célelem lenni nálad.
Magasan laksz, a város fölött, barátot vársz, futsz, kiötölsz, s eltaszítasz, mint a hasonlót szokás. Pólusok vagyunk ugyanazon a végén a világnak, de az csak a könyvekben van, hogy ezek nem együtt járnak, hanem maguk előtt tolják a másikat, vagy épp kullognak utánuk, hogyan változzak meg, hogy megváltoztassuk ezt, amit oly annyira gyűlölök.
Mondanám még, de nem tudom, eltörött valami bennem. Hiába a sok este, s álom, ki kell lökjelek messze-messze, hogy arcod se lássam, hogy ne találjam a homályos ködben, mi fejemben honol. Körülötted forogtam, most eltávolodom. Nincs megoldás, s tudom ez sem az, de megszoktam már, a sors gonosz, ficsori arcát oly sokszor megmutatta már, ha rám üvölt, én csak mosolygok vissza rá. Verj csak, verj csak te átkozott, én nem török meg. Amíg szívem a helyén, te nem ölhetsz meg. Vedd el mi drága, mindent, amit szeretek, lássák csak, lássák az emberek… Szerencsétlen flótás semmire se jó, nem kell senkinek, magának való. Ha magány a végzetem én elfogadom, mert különben sosem lesz agyamban nyugalom, s tébolyultként járok majd fel-alá, rózsák közt a soron, hol megtalál a halál. Nem halok meg. Sohasem. Hallod te őrült, ki életeteket döntesz el. Nem adom a lelkem, azt soha, soha!
Csend van, mélységes csend, mint a tenger fenekén, ott lent. Halk zümmögés, hangos utcazaj, nekem már oly mindegy, mert itt belül iszonytató csend van. Mégiscsak elveszek, kiégek, kihalok? Hol vagytok érzések, illatok? Nem értelek titeket, néma vagyok. Mint az angyal, ki leszáll a földre, tengerparti homokon sétál, hófehér a bőre, karjait kitárja, várja az érzést, süvít a szél, de ő mégsem érzi. Nem ide való, máshonnan jött, máshová tart, s várja, csak várja, hogy a jó öreg part, ahol oly sokat járt, hogy megsúgja álmait a vén fáknak a part mentén, most szállni tud itt, de mit sem ér, boldog kellene legyen, de jussa kín.
Szállj vissza angyal a te menhelyedre, gyere vissza ide, az én testembe. Hozz vissza mindent, mit az úton elhagytam, s talán mi ketten, megküzdünk az akarattal, ami közös sorsunk szövi.
Bántanak, mert nem hiszek, s kitaszítanának, pedig hitük felületes, mint takarója az ágynak. Barázdákkal teli, s a barázdákban vér van, látja, tudja, érzi, de mégsem féli az Istent az, ki szájára veszi, mert fél. Fél magától, fél a végórától, fél az Egyháztól, s robotként jár Isten házába. Hát kérdem én, akkor miért rám uszítja minden vádját, ha nem tudja, hogy mi van bennem, engedjen hát, hadd higgyek úgy, ahogy én tudok, zokogva, sírva, csendben, mint az angyalok. Keresed, de nem találod? Adnék néhány jótanácsot. Ne a kőtemplomban keresd, vagy egy fakereszten, benned van a templom, s szívedben kereszted. A sajátod, mert lásd be, hogy van, s ez így van jól, feladatod, hogy hordozd, s óvd, s elvérezz rajta egyszer egy új napon, s ha jól cipelted, tied a jutalom.
Isten itt van a levegőben, amit beszívsz, az illatokban, itt van minden fában, s bokorban, ami neked zöldell ki tavaszra, s ha kérded, ennek mi haszna, állj ki az utcára egyszer magadban, esti órán, vagy a forgatagban, nézz körül, s máris megérted, miért élsz, s miért van Ő érted. Senki sem ismer ilyen Harmóniát, s amiért még világ a világ, csakis ő tudhatja, miért éppen így lett, s elég csak, ha ezt megérted.
S.I. emlékére
Red T.a.p.e.
Kedves Blogolvasók!
Először is elnézést a kései jelentkezésért, de az utóbbi napok elég megterhelőek voltak. Hó végi hajtás minden téren. A végén már oda jutottam, hogy épp azokra nem tudok elengendő időt szánni akikre a legjobban kellene, a barátaimra. De ez történik ha az ember “felelősségteljes” dolgozóvá válik, főként egyetem mellett. De nem panaszkodhatom, mert szeretem amit csinálok, és egyébként is az elvárások… :)
Sokminden történt az utolsó bejegyzés óta, amire érdemes lenne néhány karaktert szánni, mégis kiemelnék ezek közül egy-két tanulságosabbat. Az első legyen az, amiről a bejegyzés a címét kapta, vagyis a bürokrácia. Tanulmányaim szerint kedves kis hazánkban nem csak tegnap óta működik hatalmas, főként szükségtelen bürokratikus rendszer. Ezzel nemegyszer összefutottam már éveim során, mégis kiemelkedik a mostani eset mindközül. Mégpedig azért, mert most egy egyetem egyetlen karáról van szó.
Lássuk mi is történt pontosan. Anyukám vasárnap este figyelmeztetett, hogy levelem érkezett az egyetem Tanulmányi Osztályáról, miszerint ötezer forint restanciám van feléjük két elmaradt vizsgadíj miatt. Gondoltam jobb ezt minél előbb tisztázni, így hétfőn már mentem is a TO-ra megkérdezni, mi ez és ha jogos, hogyan tudom rendezni. Délutánra értem csak oda, addig óráim voltak. Sajnos a kedves előadónk aki egy angyal és sokszor segített már nem volt bent, csak a középső hölgyemény, aki azt képzeli csak mert ott ül a pult túloldalán olyan jogokkal rendelkezik, mint a bunkóság megengedhetősége azokkal szemben, akikből tulajdonképpen él… Nos, hogy folytassam a történetet, benyitok az ajtón, meglát és életuntan kérdezi:
- Nappalis?
Igen, feleltem már-már örömmel, naívan feltételezve, hogy akkor majd foglalkozik velem.
- Akkor bezártunk, majd holnap… és már fordult is vissza a számítógéphez.
Lelekesedésem lelohadt, de engem ennyivel nem lehet lerázni :D Azért ül ott, hogy nekem segítsen, szóval nem adtam fel. Egy kérdésem már csak lehet… Gyorsan elmondtam mi is a bajom, mire csuklóból jött a válasz, hogy jah azzal ők nem foglalkoznak, menjek le a HÖT-re (de azért érezzem magam megtisztelve, hogy egyáltalán ezt is elmondta…) OK, már itt sem vagyok, köszönöm szépen (remélem édesanyád jól van :@) Lecammogok a HÖT irodába, jóbarátom kézfogással fogad, neki is prezentáltam a problémám, mire jött a válasz: -Jah, azt a szomszéd irodában intézik, menj át biztos segítenek. Legalább az előadásmóddal nem volt baj :) Kicsit bosszúsan de átkopogtam a másik irodába. Itt már nem volt kézfogás, ismeretlen végzősféle fogad és kérdezi mi a bajom. Neki is elmondtam miért jöttem, meg hogy honnan irányítottak ide. Már-már éreztem, hogy mi lesz a válasz…
-Hát akkor hülyeséget mondtak a TO-n, mert ez a DJKB hatásköre, de akkor elmondom hogy megy ez… Belépsz az etr-re, pénzügyi adatok fülecske, nah azt kinyomtatod, bemész a DJKB irodába, ott bemutatod, ők nyugtázzák, adnak egy csekket, amit befizetsz a pénztárban azt visszaviszed az irodába és törlik a tartozást, ha egyáltalán fenn állt.
Nagyszerű, tehát nincs más dolgom mint kinyomtatni, bevinni, kifizetni, bemutatni, aztán kész is vagyok. Ez a verzió olyan hihetőnek tűnt már, szóval gyors lépéseket tettem, nyomtattam és már épp az iroda felé tartottam, mire szembe jött egy barátom. Beszélgettünk, mutattam neki hova is megyek és miért. Megnézte aztán kis kárörömmel az arcán közölte, hogy rossz oldalt nyomtattam ki, ős is ezzel ment be, és nem fogadták el. Nah ekkor eltört bennem valami… Remélem aki olvassa már dől a röhögéstől, de nekem abban a pillanatban eszembe sem jutott nevetni. Egy dolog az, hogy X hónapos késéssel küldenek ki levelet, hogy van 8 napom befizetni ötezer forintot, különben nem vehetek föl vizsgákat (megjegyzem az etr szerint nincs tartozásom a suli felé…), de hogy ezt ekkora felhajtással kell beszedni, az már túlzás. Újabb nyomtatás, battyogás, de mire odaértem már bezárt az iroda. Természetesen… :@
Nos ennyit a magyar bürokráciáról, holnap kiderül, hogy kellett-e egyáltalán ennyit vesződnöm az egésszel, de ha nem, legalább arra jó volt, hogy újabb tanubizonyság született, hogy egy közepes karon is mekkora és milyen mértékű felesleges adminisztráció, papírpazarlás és kamuzás megy :D
A másik téma, amiről beszélni szerettem volna az embereknek az a drága jó tulajdonsága, hogy mennyi butaságot összehordanak másokról, miközben csak az a céljuk, hogy tapossanak embertársukon -mint az a tahó rajtam a hétfői buszon, aki kiszúrta az utolsó helyet a buszon, és átgázolva rajtam diadalomittasan ült egész Pécsig leszarva, hogy két leányzó már annyira rosszul volt, hogy a lépcsőre ültek, nehogy végkimenetelig fokozódjon a hányinger :D, vagy a szegény öreg bácsit, aki bottal állta végig az utat, és akit az egész busz nagyívben leszart…-
Ülök egy vendéglátóipari egységben egy barátommal, mellettünk egy feltűnően gimnazista korú lányokból verbuválódott csapat a másik asztalnál. Azt már megszoktuk, hogy a mai ember nem tud úgy beszélni 10 másodpercnél tovább, hogy ne káromkodjon egyet, de fiatal lányoktól ez még furcsább. Nem is figyeltem miről beszélnek egészen addig, amíg barátom meg nem látogatta a mellékhelységet. Épp arról folyt a csevely, hogy az a Csenge mekkora egy rib*nc, mert a múltkor is az XY discoban, ahol MINDENKI TUDJA, hogy csak Coca Colat lehet kapni, úgy kért magának inni, hogy egy COCA COLAT KÉREK. “De miért nem lehet csak egyszerűen egy KÓLÁT kérni, amikor csak KOKA van…” Ezen a tényen el tudtak vitázni úgy tíz percig, majd újra elégedetten megállapították, hogy Csenge igenis egy rib*nc.
Nos, azt hiszem ezt nem kell kommentáljam, inkább csak bánatomat és szomorúságomat fejezném ki amiatt, hogy minden nap ezt látom. Emberek a másik háta mögött bántanak általuk a barátjuknak nevezett valakiket, és miért? Mert őket is bántja valaki, és ha már neki rossz, akkor másnak is legyen az, valahol le kell vezetni a feszültséget. De könyörgöm, nem hiszem, hogy ez lenne a módja ennek, hiszen csak ugyanoda süllyed, mint az őt bántó… Kár, hogy nem vigyázunk egymásra, főként barátainkra jobban.
Lenne még mit mesélni, de holnap is lesz nap, és mivel ügyesen befizettük net is lesz :D szóval hagyok a holnapi bejegyzésre is mondanivalót. Így is tisztelet annak, aki idáig eljutott :D Mindenkinek szép hétvégét kívánok, és olvassátok a Verssarkot, nemsokára felkerül egy újabb szösszenet!
-whitestreet-
Bármikorsoha
A mára szánt szösszenet a Bármikorsoha 2004.11.25-én íródott Baján, így már nem tudom pontosan ki ihlette, de jól jellemzi azt a bizonytalanságot, kettősséget, ami az utóbbi pár napomat, hetemet jellemzi. Fogyasszátok egészséggel!
Bármikorsoha
Van úgy, hogy mindig,
Van úgy, hogy soha,
Van úgy, hogy ide,
Van úgy, hogy oda.
Volt úgy, hogy te,
Volt úgy, hogy én,
Volt úgy, hogy elbújtunk,
Volt úgy, hogy elmúltunk.
Lesz úgy, hogy összefutunk,
Lesz úgy, hogy csókolózunk,
Lesz úgy, hogy utálsz,
Lesz úgy, hogy ki nem állsz.
Bármikor is van, volt, lesz,
Az idő mindig mindegy -s mégis-
Elkap az idő éles foga,
Talán látlak még bármikorsoha…
Freed.o.m.e.
Azt hiszem nagyon jól eltaláltam az első bejegyzésem címét, amikor Firts s.i.g.n.s-nak kereszteltem, mert máris kaptam pár bíztató jelet néhány kedves ismerősömtől. Utólag is mindenkinek köszönöm!
A bíztató szavak közt azért találtam egy olyat is ami persze rögtön reklamáááál, de hát mit is várjunk Styrától :D Nos az, hogy az utóbbi nap nem jutottam internethez nem, ismétlem NEM az én hibám!! :) Egyébként meg a blognak is jár egy szünnap nem? :D
Nos komolyra fordítva a szót, összegezném a mögöttem lévő hétvégét. Néhány szó, amivel jellemzni tudnám: csalódás, hatalmas csalódás, szórakozás, KIMARADT blog, öcsi :) és mindennek megkoronázásaként bár a sajátom felmondta a szolgálatot, előgördítettem a Vörös Villámot (alias Palika) a garázsból, felhúztam a bőrdzsekim (utólag is hála érte Emőnek és anyukájának) és nekivágtam újra átélni a kétkerekű közlekedés szépségeit. 4 kemény lóerő, 55 km/h-s végsebesség, a nyomaték egy másnapos teknős esetében is tízszerese ennek, ráadásul elöl befigyel a felcsavarozott kosárka is…. Ez a halálom egyébként, de apu ragaszkodott hozzá, hogy igaz nem túl esztétikus, de praktikus… :D Nos, ő használja, azt csinál amit akar…
Nos mit is akarok kihozni ebből az egészből? Csak annyit, hogy közel sem a környék legvagányabb járgányával jártam az utakat, mégis visszatért az a szabadságérzés, amit szerintem csak a motorozás adhat. Ha még nem próbálta az ember, képtelenség elmagyarázni, de ha egyszer ráéreztél, soha többé nem szabadulsz tőle. Véleményem szerint -mint azt a fenti példa mutatja- a kivitelezés mindegy, hiszen az összesnek megvan a maga varázsa. Ami számít a szabadság, és annak mérhetetlen érzete, akár 300, akár 55 km/h-nál -megjegyezném utóbbinál legalább nem lesz a fehér pólódból az út végére fekete a bogaraktól :D
Nos kívánom mindenkinek, hogy egyszer átélhesse ezt az élményt -és ha lehet azért ne 55-tel :D- Most pedig következzen a verssarok következő epizódja :)
Mindenkinek szép hetet kíván:
whitestreet
Csokor az égből
Kedves Olvasók!
Sok mérlegelés után végül úgy döntöttem megosztom veletek azokat a szövegeket, amik életem legmeghatározóbb személyeiről és élményeiről szólnak. Ezek az általam csak versnek nevezett szövegek általában akkor születtek, amikor vagy nagyon jó kedvem volt vagy épp legszívesebben üvöltöttem volna egyet az erkélyről -istenemre egyszer megteszem:)
A Csokor az égből saját verseim gyűjteménye, amikből napról napra szeretnék megosztani Veletek egyet, hiszen a bevezőtben azt ígértem, megpróbálok tartalmas dolgokkal is szolgálni. Lapozgassátok hát az én kis Verssarkomat (Corner of rhymes), remélem ezzel át tudok adni egy darabot az érzéseimből.
A versek természetesen semmilyen jogi védelem alatt nem állnak, így mindenki szabadon rendelkezhet velük. Kérésem csak annyi lenne, ha kiváltott Bennetek valamit, vagy sikeresen használtátok valahol, azért szóljatok. Nyugodtan kérdezzetek, szívesen várom az építő kritikákat is. :)
A mai napra a Lángoló menyország c. verset szántam, mégpedig azért, mert ma is olyan gyönyörű naplementét láttam, mint aznap, amikor ez a vers született :)
Lángoló mennyország
Ott hol az angyalok járnak,
Nincs sehol nyoma fának.
Mégis égett ma az ég,
Mint mikor begyújtjuk a kemencét.
Vagy csak ünnepet ültek odafenn a hatalmasok?
Akiknek hatalma sok,
És sok volt a bor az ünnepen,
Arcuk pírja volt mely látszott az egen.
Tűzpiros volt és narancssárga,
Citromba ment át a másik ága.
S ahol fel-felvillant a kék,
Ott angyal szökdelt, az fújta szét.
Nem volt hosszú, nem tartott sokáig,
Mégis azt hihetted, a világvége van itt.
Én ilyennek képzelem, amikor minden véget ér,
Élő és holt, minden mi élt, Urához visszatér.
De az ég megnyugodott, felkúszott az égre a hold,
Orcája az utolsó napsugarakban kipirosodott.
Aztán átvette a hatalmat,
S felragasztotta az égre a csillagokat.
Mindenkinek szép hétvégét kíván:
whitestreet
Depe.n.d.ence
Életünk függő kapcsolatok és azok következményeinek láncolata. Függünk egymástól, mások döntéseitől, de főként magunktól. Erre a következtetésre ma jutottam, miután egy kedves levélben tájékoztattak arról, hogy majdnem negyvenezer forinttal tartozok a kari könyvtárnak. Mire leértem a könyvtáros már csak tieznötezerről beszélt, de ezt is leszűkíthetem ha jó beszélőkém van és meg tudom győzni a mi drága jó intézményünk igazgatóját, hogy ezek a könyvek elengedhetetlenek voltak a TDK dolgozatomhoz.
Hogyan dönt valaki? Elfogadja amit mondok neki? Megbízik bennem annyira, hogy akár tíz évre szóló együttműködést kezdjen velem? Kimondja a végén a nagy döntő szót? Függünk. EZ itt a jelszó, mert EZ az ami meghatározza a jövőnket. Nincs véletlen, nincs sors, csak emberi akarat, mellyel befolyásolhatunk másokat, illetve magunkat is.
Az utóbbi időben abban a tévhitben ringattam magam, hogy ha elhitetem az elmémmel, hogy ami körülöttem, vagy velem zajlik jó, akkor az úgy is van. Pedig nem. Elfeledtem régi önmagam, azt a küzdeni akaró és küzdeni képes srácot, aki valaha voltam. Aki ellentmondást nem tűrve akart mindig jobb lenni a többinél. Azt is elfelejtettem, hogyan kell küzdeni, apró dolgoknak örülni, és ezekből erőt meríteni. Nincs mit magyarázni, ellustultam. A múltkor érdekes beszélgetést folytattam egy kedves rokonommal erről a témáról, majd a disputa végén megegyeztünk abban, hogy az embernek mindig kell valamilyen cél amit el akar érni, méghozzá mindenáron, az összes erejével arra koncentrálva, különben elveszik a felszínen. Én most kijelöltem magamnak a célt, és el is fogom érni. Úgy, mint régen, és újra büszke leszek magamra, és mások is büszkék lesznek majd rám.
Szerencsés embernek vallom magam, mégpedig azért, mert életem eddigi húsz évében mindig volt mellettem pár igaz barát, akiknek megtisztelő bizalmát még akkor is élveztem, amikor erre már nem feltétlenül adtam okot. Nem akarok visszaélni ezzel a bizalommal, meg akarom szolgálni. Büszke vagyok rá, hogy Ők a barátaim, és mindig hálás leszek Nekik.
Függünk. Mindentől, mindenkitől. Legyen mára ennyi a tanulság :)
First s.i.g.n.s.
Kedves Olvasó!
Sokat gondolkoztam azon, miért is jó az embernek, ha blogot vezet, ha ilyen módon igyekszik életének foszlányait megosztani embertársaival. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy csak úgy találhatom meg a dolog lényegét, ha én is kipróbálom, átélem mindazt, amiért jó lehet egy ilyen oldal.
Optimista embernek tartom magam, aki igyekszik megfelelni a saját maga elé támasztott követelményeknek, így ettől az oldaltól is sokat várok. Remélem, hogy akár Neked, kedves Olvasó, akár csak magamnak is maradandó és értékes dolgokat rögzíthetek, amiket visszaolvasva bár néha sírni, néha nevetni fogok, mégis életem és környezetem fontos részét képezik.
Végül köszönet az ötletért Laci barátomnak, aki bár nem tud róla, de az ő inspirációja alapján vágtam bele ebbe az egészbe. Mivel elég spontán volt maga az ötlet, az itt olvasható bejegyzések is nagy valószínűséggel sokszor nem frappáns és átgondolt levezetések lesznek, de kérlek Titeket, hogy ezt nézzétek el nekem.
Legyen hát ez az első j.e.l. amit magam után hagyok, ha van kedvetek gyertek és kövessétek! :)
